Jó napot minden kedves Olvasónak !


Most egy olyan bejegyzéshez jutottam el, amihez nem nagyon akartam, de sajnálatos módon be kellett, hogy következzen... Az ember évmilliárdok óta él együtt azon lényekkel, akiket néha imádunk, néha felhúzzuk Rajtuk az agyunkat, néha megdorgáljuk, máskor megjutalmazzuk Őket. Bárki akárhogy van ezzel, TÉNY, hogy NEM TUDUNK Nélkülük meglenni. Mert az embert Társas lény. És végtére Ők is. Mi etetjük Őket, Ők pedig néha megvédenek, vagy néha csak simán boldogságot ajándékoznak nekünk . . .
. . . A z Á l l a t o k .
Mindenki tudja jól, hogy én nagy állatszerető vagyok, régen volt is egy kutyusunk, egy Alaszkai Malamut, Bell, csak Ő sajnos már nagyon öreg volt... Macskáink viszont mindig voltak és vannak, JELENLEG [????] 7 macsekkal büszkélkedhetünk...
Jelenleg. De már ez sem biztos... hogy miért? Mindjárt írom, csak előbb sztorizok kicsit...
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer, hogy kicsivel több, mint 9 évvel ezelőtt egy bőrtáskából hazakerült hozzánk egy ici-pici 1 hónapos kicsi cica. Eléggé virgonc volt, mit ne mondjak, ha jól emlékszem, azért is lett elajándékozva ilyen fiatalon, mert a gazdái már nem bírták, olyan rossz volt. Ez a cicu széen elkezdett cseperedni, és egy jó erős, ám kicsi testű [xD] macskává nőtt fel. Nem is cicózott a dolgokkal, még 1 éves sem volt, mikor már volt az első alma, emlékszem is, hogy 2 cirmos meg egy totál fekete volt. A mamacica neve pedig nem más volt, mint Sophia. Nos, hát Sophie nagyon hozzánk nőtt, minden évben 2x hozott is kiscicákat, kik megmaradtak, kik nem ):. Történt aztán egyszer, hogy született 3 cicája, E.T. [ne nevess xD], Oszkár és Buksi. E.T. világos hamuszürke volt, Oszi meg Buksi fekete-fehér. Buksi volt az egyedüli lány, és Neki született is egy alma, ám, mikor a cicái még fiatalabbak voltak, Buksi beteg lett, és eltávozott közülünk... A három cicája közül pedig nálunk maradt Yoda. Yoda elég báránylelkű cica volt, és nagyon beteg.Ugye hát, macska, macska, és a macskák szokása az, hogy ha van lehetőség rá, akkor mindenkép beakarnak menni a házba, mégpedig úgy -_-", hogy felmásznak az ember szúnyoghálójára, és onnan hisztiznek, hogy beakaruunkmenniiiinyáááuuu.Nálunk úgy van, hogy a bejárati ajtónál van egyetlen egy darab lécső, és egyszer, mikor Yodu ép lógott a szúnyogháló tetejéről, elvesztette az egyensúlyát vagy nem tudom miért, és leesett. Háttal. A lécső sarkának. Telibe találta a gerincét, és onnantól kezdve komoly egészségügyi problémákkal küzdött, konkrétan nem tudott rendesen járni a hátsó lábaival, illetve, ha meg is próbált, 2-3 léés után elesett. Mi természetesen nem hagytuk, hogy elpusztuljon, szerintem volt 1 év, amíg egész nap bent volt nálunk a konyha előtt pont ott, ahol a talaj alatt mentek a csövek, s ezáltal az a rész jó meleg volt, élvezte is rendesen. Külön adtunk Neki kaját is, néha házit, de aztán rákapott a táokra, abban az időben szószerint gurult x"D, nagyobb volt széltében, mint hosszában... x""D. Persze próbálkozott is rendesen a mozgással [habár a hasa hátráltatta x""D], és szerintem 1 év alatt rendbe is jött nagyjából a lába... :3 Nagyon örültünk annak, hogy meggyógyult, mert tény, ha nem segítettünk volna, valószínűleg nem élte volna túl a dolgot... Mindeközben Sophie nem állt le a "gyártással", és 3 évvel ezelőtt az egyik alomban ott volt Kázmér. ^ ^ Úhh, Ő aztán nagyon durcán nézett ki kicsiben... Szétálltak a szőrszálai, és duci volt, nagyon aranyosan nézett ki... xD Rettenetes módon tudott hízelegni, és olyan szé, már-már modellszintű arca volt... ^ ^ Csakhát itt volt ugye Yoda, és fiú-fiú, ment a hatalmi harc, aminek Yoda lett a győztese, így Kázmér tavasszal elhagyott minket... )): Most nem tudjuk, mi van Vele, jól van-e, de reméljük, hogy új gazdikat talált!
Két évvel ezelőtt Sophienak született 4 cicája, Picurka, Kóé, BuCi, és Málna. Hárman fehér-barnák voltak ,egyikük, BuCi pedig fekete-fehér. Málnát azért írtam kisebb betűtíussal, mert tavaly eltűnt, nem tudjuk mi lett Vele, mindenesetre én nagyon sajnáltam, mert négyük közül Ő tudott legjobban bújni abban az időben... ): Ja, mellékesen mind a négyen lányok... xD Akkor még úgy voltunk cicaügyileg, hogy Sophie, Yoda, Kázmér, Picurka, Kóé, BuCi. Aztán ugye Kázmér elment tőlünk, előtte nem sokkal pedig megszületett Hóehely. Gyönyörűséges kisfiú cica volt, hófehér bundija volt, csak a pociján meg az egyik mancsán volt egy barna foltja, mint az anyukájának, Kóénak... csakhát... szegényem szeme beteg lett... ): Kentük Neki kenőccsel meg kamillateával, egyszer úgy nézett ki ,hogy jobban lesz, de aztán megint csúnya lett a szeme. Hóehelykénk kb. 1 hónapos lehetett, mikor is BuCinak született egy sötétszürke kiscicája, Oszkár. Ő május 20.-án született, ha jól emlékszem, és rögtön egy oltalmazó bátyusra és játszótársa talált Hóehely személyében. Aztán elment az akkor még 11. osztály szakmai táborra. 6 napig voltunk ott, közben többször is gondoltam Rájuk, hofy miylen jó lesz majd hazamenni és játszani Velük. Hazaértem, és... aznap délután... Hóehely teljesen leéült. Mozogni alig bírt, csak feküdt az oldalán, állandóan sírt, a szemeit alig bírta nyitva tartani. Szuszogott, és teljesen olyan volt, mnit egy lázas kisgyerek, ezért anyuval adutnk Neki hideg vizet, de nem akart inni... olyankor volt élet benne, mert ki akart szabadulni a kezeim közül...
Másnap reggelre meghalt.
Nagyon rosszul érintett minket, mivel tényleg gyönyörű, aranyos, és a korához kéest nagy cica volt, ráadáskép fehér, ami még a házunknál sosem volt....Fehér, kék szemekkel.
Szóval Sophie, Yoda, Picurka, Kóé, BuCi és Oszkár. Ja, igen, Oszi BuCi fia, szóval Sophie unokája... :3 Az utóbbi néhány hétben pedig hozzánk szokott egy kiscica... fiatalabb lehet néhány héttel Oszinál, aki most már 4 hónapos múlt, és... három lábon jár. A bal mellső mancsát csak lógatni tudja, illetve húzza maga után. Bár néha ránehezedik, de nem nagyon használja.... Ha fut, akkor azt is három lábon, és tud olyan gyorsan, mnit már 4 lábbal. Nagyon fél tőlünk, nem elkézelhetetlen, hogy megverték kiskorában, azért ilyen a lába, és azért fél az emberektől... Bár igaz, hogy most már egész közel tudunk Hozzá menni, anyu néha el is kapja lesből xD, de akkor nagyon fél és remeg, bár az is tény, hogy a parizert már megköveteli... -_-" xD... Lánycica, én Manónak neveztem el, de anyuék az utóbbi időben Jolánka néven hívják, és én is kezdek rászokni... x"D ^ ^;
Sophie, Yoda, Picurka, Kóé, BuCi, Oszkár és Jolánka.

Aztán kedd délután...
Kóé már egy-két napja nem volt itthon, aztán kedd délután előjött, és... nagyon rosszul volt.
Fel volt puffadva - bár igaz hogy itthon Ő a hivatalos duci cica, azért mégis túl nagy volt - alig mozgott, csak feküdt a hasán lábait behúzva, néha rángott egy kicsit, nem nagyon talált rendes fekvőhelyet. Rettenetesen nézett ki, úgymond "sáadt" volt... Aztán később el is ment valamerre...
Tegnap pedig...................
... délelőtt Yodu itt volt az Öcsim ágyán, és a szokásos módon aludt. Néha fel-fel ébredt, és akkor feltűnt, hogy furán mozgott, például úgy nyújtozkodott, hogy a mellső mancsait a feje MÖGÉ húzta hátra... ilyet nem szokott csinálni... Aztán elkezdett öklendezni, és komolyan úgy láttam, hogy hányt, szóltam is anyunak, majd mikor már Ő is itt volt, mindketten láttuk, hogy Yoda megint hányt, de miután anyu kivitte, nem volt ennek nyoma az ágyon.... nem is értettük ,hogy mi volt ez. Késő délután ott volt a fenyőfánknál.... és úgy mozgott, mint aki most tanul járni... újra. A lábait gyakorlatilag dobálta maga elé, zakatolva lékedett, fel-fel dőlt, meg kellett állnia pihenni, majd mikor kb. HÁROM ÉS FÉL MÉTERREL arrébb tudott menni, a hátára fordult, hogy megmossa a hasát, de nem tudott behajolni a hasához, majd hátradőlt, és a bal mellső mancsát görcsösen, meg-meg akadva, nagyon durván lassan elkezdte felemelni, láttam, hogy szinte sugerálta a szemeivel a mancsát. Aztán letette a földr, és próbált felállni, de nagyon nehezen ment Neki....
Tegnap befeküdt a padláslécső alá, az ajtó mögé... és szinte mozogni sem tudott. Enni sem, inni sem. Tettünk oda Neki takarót, tejet és parizert, de semmit nem evett, ivott. Ma rosszabbul van... fel van puffadva. Előbb néztem meg, hát kifeküdt szegényem a betonra... csak, mert a napon akart lenni. Pont oda feküdt, ahol jó melegen süt a nap, és a vizes táljuk van....
Anyu kérdezősködött a munkahelyén, és Ági néni mondta, hogy az Ő kutyájuk is ilyen volt még régebben.
Megmérgezték.
Valószínűleg Yodut és Kóét is, mert ugyanazok a tünetek, és NEM EGY macskánkat mérgeztek már meg...
Most kérdem én... miért? Mi a jó **** értelme volt ennek?! Hahó, a mérgeket nem macska ellen kell felhasználni... Én mondjuk egeret sem mérgezek meg... meg egyáltalán itthon senki...
ARRA VAN A MACSKA [többek közt!], HOGY EGERET FOGJON..... NEM?!?!
De... hát akkor meg? Miért kell megmérgezni? Mert jajjjjjjjj, elette a saját macskámtól/kutyámtól azt a két falat húst, vagy esetleg megélesítgette a karmait a diófánkon?? Ohh, igen?? Hát akkor már bocsánat, de eléggé idióta vagy, kedves macskamérgező Úr/Hölgy...!
Ráadásul lassan ölő méreg... alvad a macskám vére... és...................................................................................................
... csak állok, nézek, és...
... csak simogatni tudom.
De én komolyan mondom... HA még egy macskámat megmérgezik...!....
... én balhézni fogok az utcában.
Ez akár hivatalos fenyegtés is lehetne...
Az embereknek fogalmuk sincs, hogy milyen ezekkel a mcskákkal élni. Mindegyiküknek külön személyisége van, Sophie a kis vadállat édeskénk, aki letéi a fél karod, ha idegesíted, ennek ellenére viszont zabálnivalóan édes tud lenni, és bújós. Yoda a mi beteg cicunk, aki állandóan felhízelgni magát az ember ölébe, és nagyon hálásan tud dorombolni.. kis bárányka, aki mégis farkas. Picurka az én papagájcicám, aki szinte hisztizik, ha nem veszem fel, és mindig követ, Ő alapjában véve egy békés teremtés. Kóé a mi kis duckánk, ha felveszed, kellemesen terült szét a válladnál, és lapul Hozzád, szintén békés, aki nagyon tud szeretni. BuCi mostanában vagy nagyon passzív, vagy megőrül egy simogatásért, régen "alig tudtuk lelőni", annyira hizelgett az embernek, Ő elég komoly egy cica. Oszkárka a kis drágánk, nagyon tud bújni az ember nyakához, és mindig jön Hozzád, hogy vedd fel, illetve játékos is (meg kicsit csernobili, de mi így szeretjük..). Jolánka meg hát... olyan ijedten tud nézni... és egyre inkább közel enged magához, szóval Ő is hozzánk tartozik.
Erre az emberek mérget tesznek ki MÁS MACSKÁINAK, és örülnek, ha látják, hogy megeszik... az emberi szadizmus néha[????????] eléggé elszomorító.

Nektek mi a véleményetek erről... ?



[ . . Dream on, dream on! Please, just dream on and don't wake up, because Träume leben ewig! . . ]